Gumiabroncs kisokos

• A gumiabroncs szerkezete

• A gumiabroncs jelölései

• Szakkifejezések

• Terhelési index

• Sebesség index

• Levegőnyomás ellenőrzése

• Szelepek

• Kerékcsavarok

• Gumiabroncsok kiegyensúlyozása

• Gumiabroncs károsodásai

• Rendellenes kopások

A biztonságos közlekedés egyik alapfeltétele, hogy a gumiabroncsokban mindig az előírt értékű levegőnyomás legyen. A levegőnyomás értéke alapvetően befolyásolja az autó iránytartását, a fékező- és vonóerőt és a gumiabroncsok futásteljesítményét. A levegőnyomás értékét a gépkocsi és a gumiabroncs gyártója egyedileg határozza meg minden egyes autótípushoz. A túl alacsony vagy túl magas levegőnyomás megakadályozza a gumiabroncs futófelületi mintaelemeinek megfelelő kapcsolatát az út felületével. Ennek következményei nem csak a túlzott vagy egyenetlen futófelületi kopás, hanem a lényegesen rosszabb tapadás, ami elsősorban nagyobb sebességgel vett kanyaroknál vagy nedves útfelület esetén jelenthet veszélyt. Az elégtelen levegőnyomás a gumiabroncsot folyamatos túlterhelésnek teszi ki. A gumiabroncs vázszerkezetének fokozott deformációja miatt a gumiabroncs tönkremenetele elkerülhetetlen. A gumiabroncs ebből adódó hibáit a nyomás utólagos helyreállításával már nem lehet helyrehozni.
A levegőnyomás rendszeres ellenőrzése a legjobb módja a gumiabroncs sérülések elkerülésének. A levegőnyomás ellenőrzését alapvetően hideg gumiabroncson kell elvégezni. Hidegnek tekinthető az abroncs, ha 2-3 órája nem üzemelt, vagy ha csak 2-3 km-t futott alacsony sebességgel.
A gumiabroncsok keréknyomását legalább kéthetente, keréknyomásmérő műszerrel kell ellenőrizni. A szemrevételes ellenőrzés nem elegendő, ugyanis 0,2-0,3 bar nyomásveszteség még nem észlelhető a gumiabroncson. Keréknyomásmérő műszer szinte az összes benzinkútnál található, ezért tankolás alkalmával célszerű 5 percet áldozni a gumiabroncsok ellenőrzésére is.
Az előírt keréknyomás értékét az autó kézikönyve tartalmazza, de fel szokták tüntetni az autó különböző részein is (üzemanyag-betöltő fedél, ajtóoszlop, stb).

Különféle szeleptípusok léteznek, azonban mind ugyanazt a célt szolgálják: tömítenek, lehetővé teszik a gumiabroncs levegőnyomásának ellenőrzését és szabályozását.

A gumiszelepek magában a kerékpánt furatban tömítenek, a fémből készült menetes szelepekbe a tömítéshez egy kis tömítőgyűrűt helyeznek. A szelep meghibásodása nyomáscsökkenést okozhat. A szelepfurat peremfelülete fontos a tömítés szempontjából és a szelep beszerelésekor szennyeződéstől, rozsdától, valamint sérülésektől mentesnek kell lennie.
A gumiszelepek is öregszenek: ennek jele, hogy egyre több repedés képződik a szeleptesten, ami veszélyes lehet. Nagy sebességnél hatalmas centrifugális erő hajlítja el a szelepet. Egy gumiszelep kb. 20 gramm tömegű, 200 km/h felett azonban 7,5 kg centrifugális húzóerő hat rá. Az öregedő gumiszelepek nem bírják ezt a nagy terhelést, aminek gyakran nem is észlelhető, rejtett levegőszivárgás lehet az eredménye, az ebből adódó következményekkel együtt. Ezért a nagy sebességű gépkocsik kerékpántjain vagy dísztárcsáin szeleptámaszt, vagy fémházas szelepet alkalmaznak.
A szennyeződés, a por és a nedvesség menet közben a szelep finom belső szerkezetében könnyen sérülést okozhat, ezért a szelepsapkának műszaki szempontból alapvető szerepe van, mindig biztosan fel kell csavarni a helyére.

A gépjárműgyártók által megadott meghúzási nyomatékokat mindenképpen be kell tartani. Mindig az egymással átlósan szemben levő kerékanyákat, illetve kerékcsavarokat kell egymás után meghúzni.

A csavarok ill. anyák kézzel, érzés szerinti meghúzása nem mondható biztonságosnak. Ezért üzembiztonsági szempontból ajánlatos nyomatékkulcsot használni, amely lehetővé teszi az előírt meghúzási nyomaték pontos betartását. Az meghúzási nyomatékokra vonatkozóan az autó kézikönyve tartalmaz iránymutatást.